Reggel van...vagyis inkább téli szünet,ami azt jelenti hogy most apánál leszek.Kinéztem az ablakon.Leesett az első hó (1-2cm) ami semmire se jó.De ekkor kopogtak az ajtón.

Kutymorgó,fent vagy?-na igen ez a bátyám.Kutymorgó???Ezt honnan szedte?

Fönt vagyok te idióta...-nyitottam ki az ajtót.

Siess mész apuhoz. Én egy kicsit később megyek va egy kis elintézni valóm, vigyázz magadra oké?-mi ez  a hirtelen hangulat váltás?Na mindegy.Ahogy lementem a nappaliba anyu fogadott.Eléggé aggódó fejet vágott.

Figyelj nagyon vigyázz magadra,és vett föl ezt!-nyomott a kezembe egy nyakláncot

Ez minek?-néztem rá

Csak vedd föl és ne kérdezősködj!A hűtőben van egy szendvics és siess az apádhoz!-most komolyan?Minek siessek és miért kell fölvenem ezt a nyakláncot?

Habár,nagyon jól néz ki.Ahogy megettem azt a nyamvadt szendvicset  fölöltöztem felkaptam az esernyőmet és mehettem is.

Sziaaa!-köszöntem el a Petitől(ez a bátyám neve!)

Csá!-intett és bement a fürdőbe.A testvéri szeretett komolyan nálunk olyan erős hogy már nem is érzem.Ahogy átléptem a küszöböt úgy éreztem hogy ez a nap más lesz.

Milyen friss a levegő!-mondtam csak úgy magamnak

Ahogy felnéztem az égre kisütött a Nap,és a hó gyorsan elolvadt.Ahogy lassan lépkedtem megláttam magam előtt a kedvenc hidamat.Apu és Anyu itt tanítottak meg járni amikor kicsi voltam.Milyen nosztalgikus.Neki támaszkodtam a korlátnak.Mennyi emlékem fűződik ehez az öreg hídhoz.Például amikor Peti tanított biciklizni és elestem.Ahogy teljes hangerőre tekerve elkezdtem bömbölni Peti nem tudta hogy mitcsináljon,ezért elkezdett egyensúlyozni a korláton hogy megnevetessen. Hát sikerült de csak akkor nevettem amikor leesett(szabályosan röhögő görcsöt kaptam 5 évesen ahogy láttam  leeseni a bátyámat a korlátról.Szép kis hugica.).De szerencsére nem sérült meg és tanított tovább.De valami megszakította a gondolat menetemet.Valami furcsa ködös valami közeledett felém.Ahogy közeledett egyre élesebben láttam egy fiú árnyvonalát kirajzolódni.Amikor oda ért hozzám megszólalt

Szóval te lennél az hercegnő?Nem is rossz, élvezet lesz megölni- és ahogy megfogta a kezemet  a kezembe nyomott egy rózsát.Innentől nem emlékszem semmire.

 

Amikor felébredtem egy sötét szobában ébredtem.Ahogy felakartam ugrani észrevettem hogy a lábaim megvannak láncolva.Mi a franc?Ez nagyon ijesztő.Hol lehetek?-hagytam abba a rángatózást

 De ekkor kinyílt az ajtó és az a fiú lépett be.

Elkéstem...még nem ölhetlek meg.-huhh halelúja komolyan akkor ezért hoztál ide hogy most vissza vigyél?Na jó legalább nem haltam meg.

Ne képzelegj hogy haza viszlek.Itt maradsz 1 évig mint szolga.Utána a legelső nap fogyatkozásnál megölellek.-jelentette ki.A pillantásától megfagytam.Az arcán pár vér folt a szeme pedig jéghidegen izzott.Nagyon nagyon nagyon nagyon ijesztő.

DE ÉN HAZA AKAROK MENNI!-ordítottam.Hát nem kellet volna.Csak magamnak okoztam fájdalmat.

Úgy látom te nem tudsz semmit.A te szüleid képessége létfontosságú a földi békében.De ők már öregek így a gyerekeikre haggyák ezt a tisztító erőt.Aki iszik valamelyikőtök halott testéből abba szál ez a képesség.Mivel én foglak megölni én fogom uralni ezt a világot.És csak szólok nem ajánlatos a halál istenével vetekedni.-mondta majd leszedte a lábamról a láncokat.

Én milyen isten vagyok?-néztem a jéghideg kék szempárba

Szeretet.Az esküdt ellenségem.

Folytatjuk... 

Megosztás a facebookon